Már mindenkivel előfordult, hogy egy dolgot addig-addig javítgatott, foltozgatott, hogy az már egyre inkább nyűg lett. Tudjuk, hogy valami nem stimmel, de fontos a dolog, ezért próbáljuk jobbá tenni, adunk neki még egy "utolsó" esélyt, de valamiért nem akar működni.
Kezdünk kevésbé bízni a dologban, a hasznában. Ha nincs meg a bizalom, akkor kevesebbet használjuk, szinte már utáljuk. Ha nem használjuk, akkor természetes, hogy csalódni fogunk benne.

A legutóbbi 2 "leckében" két nagyon nehéz, de önmagukban is fontos dologról volt szó. Amennyiben elvégezted a gyakorlatokat és folyamatosan végzed őket, azaz beépíted mindennapjaidba, szokássá teszed, akkor jó úton haladsz, hogy valóban hatékonyabban dolgozz, kiegyensúlyozottabban élj.

Ma is egy olyan dologról fogok írni, ami alapjaiban határozhatja meg az időgazdálkodásodat és óriási hatással van életed minden területére.

Legutóbb az időrablók felkutatásával foglalkoztunk. Remélem, sikerült jó néhányat felkutatnod! A legnagyobbal kezdj, figyelj rá minden nap és ne hagyd, hogy visszajöjjön!

A mai témánk sem lesz könnyű, de ígérem, hogy ez is sokat segít abban, hogy hosszútávon nyugodtabban, kiszámíthatóbban tudj dolgozni. Természetesen csak akkor segít, ha megérted az elméletet (ebben biztos vagyok) és megcsinálod a gyakorlatot (ugye csinálod a régebbieket is?).

A mai rohanó világunkban rendkívül sok olyan külső hatás, információ ér minket, amik befolyásolják a munkánkat. Annyira ebben élünk, hogy szinte már észre sem vesszük amikor bizonyos események elveszik az időnket.

Nem is gondolnád, de ezek az időrabló dolgok a tényleges idejüknél sokkal jobban hátráltatnak Téged.

Csak gondolj bele: éppen egy tervezés közepén vagy...

Egy sokak által, hozzám feltett kérdéssel szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy mit csináljunk, amikor beesik egy előre nem várt feladat (csőtörés, el kell menni a gyerekért, elromlik valami, stb.). Sajnos ilyen dolgok előfordulnak, nem is olyan ritkán, erre fel kell készülni.

Szóval... szépen megtervezzük a napunkat. (Na ez már jó!)
El is kezdünk dolgozni, de aztán közbe jön valami váratlan nem tervezett, de valóban halaszthatatlan esemény.

Nemrég találkoztam egyik gimnazista osztálytársammal. Már akkoriban is nagy bizniszmen volt, pedig akkor még hol voltak a mai lehetőségek ('80-as évek közepe). Sokat nem tudtunk beszélni, mert rohant és amúgy is folyamatosan beszélt valahová.