Miért adjuk fel az időgazdálkodást?


Az időgazdálkodásunkkal, csak elég későn kezdünk el foglalkozni. Amikor már érezzük, hogy nincs elég időnk semmire, nem tudjuk a feladatainkat, kötelességeinket időben megoldani, vagy akkorra terhet okoz ez, ami már kihat a magánéletünkre is.

Ekkor keresgélni kezdünk egy megoldást, erre a problémára. Elolvasunk könyveket a témában, elmegyünk egy időgazdálkodás tréningre, vagy egyszerűen csak felírjuk a feladatainkat egy listába, megpróbálunk szervezettebben működni.

Ez mind nagyon jó, és jól is megy egy ideig. Kezdünk kicsit nyugodtabbak lenni, kicsit rendeződnek a dolgaink. Hatékonyabbak vagyunk, mintha megtáltosodtunk volna.
Aztán ahogy telik az idő, egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden visszaállt, újra nincs semmire időnk, idegeskedünk, hogy már megint nem sikerült mindent megcsinálni...

Ismerős ez a helyzet?

De mi az oka ennek?

Azt hiszem a legfontosabb ok, hogy nincs egy jó rendszerünk. Néhány elemet használunk, de nem áll össze egy egésszé. Segít kicsit ez a "rendszer" is, de nem annyira, mint ahogy szeretnénk. Nincs teljes bizalmunk benne, ezért nem is válik szokásunkká a használata, így szép lassan elhagyunk egy-két elemet, így aztán még kevesebb a hatása.

Egy másik ok lehet: "Kell a pénz!". Hát igen ez egy elég "népszerű" ok. Elég nyomós érv lehet, hogy a sürgős dolgokat a fontos dolgok elé helyezzük. "Ha most azonnal nem csinálom meg, akkor elesek a bevételtől." Ugyanakkor lehet, hogy hosszabb távon sokkal több bevételtől esünk el, ha mindig a sürgős és nem a fontos dolgokat végezzük. Nem beszélve arról, hogy ezzel megint felrúgjuk az időgazdálkodás rendszerünket.

Még sok másik ok is lehet, pl. nincs elég motiváció, vagy nem válik szokássá vagy egyszerűen nem értjük meg a lényegét.
Ma egy olyan okról szeretnék beszélni, amin szinte mindenki elbukik az első próbálkozások után.

Ez pedig az, hogy egyszerűen túlságosan nagyra nő a feladatlistánk.
Olyannyira nagyra, hogy az egyrészt már kezelhetetlen, másrészt pedig sokkal inkább frusztráló, mint segítene a hatékony munkában. Ilyenkor inkább kidobjuk az egész listát és ettől meg is nyugszunk egy rövid időre.

Miért alakul ki a hosszú feladatlista?

A probléma az, hogy egy listában akarjuk kezelni az összes feladatunkat. Ami egy ideig jó ötletnek is tűnik, addig amíg kevés feladatunk van. Így szépen egyben látjuk az összes feladatunkat.
A feladataink száma egyre csak nő. Amikor már több mint 20 feladat van a listán, elkezdünk kicsit idegesebbek lenni. De nem adjuk fel, nekiállunk a legkönnyebb, leggyorsabban elvégezhető feladatoknak.
Ennek meg is lesz az "eredménye", csökken a listánk mérete. Fellélegzünk, érezzük, hogy milyen jól csináljuk a dolgokat. Aztán ahogy elfogynak a gyorsan elvégezhető feladatok, a lista újra el kezd nőni, de most már megállíthatatlanul. Egészen addig, amíg a kukába nem kerül az egész lista.

Mit lehet tenni?

Először is ne egy listát használjunk. Minden projekthez külön listát érdemes csinálni. Így ha egy adott projekttel foglalkozunk, akkor ott egyben látjuk az összes feladatot. A többi feladatot ilyenkor ne nézegessük, azokkal most nincs dolgunk.

A másik, amit megtehetünk, hogy valamilyen szempont alapján csoportosítjuk a feladatainkat. Például a feladat végzés helye vagy jellege (bevásárló lista, telefonok, számítógéppel végzett feladatok, ...). Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor még hatékonyabbak lehetünk, hiszen például egyszerre vásárolhatunk be több projekthez is, vagy ha épp olyan helyzetben vagyunk, hogy mást nem tudunk csinálni, akkor letudhatjuk a telefonálni valóinkat.

Nagyon fontos, hogy ne nézegessük folyamatosan a feladatlistánkat, fókuszáljunk az előttünk álló feladatra.
A feladatokat időnként össze kell szedni, rendszerezni és ütemezni. Amikor dolgozunk, akkor csak az adott napi feladatokkal foglalkozzunk és ezen belül is elsősorban azzal, amit most csinálunk.

Van még egy lehetőségünk, arra, hogy ne nőjön a feladatlistánk az égig. Ez pedig az, hogy nem vállalunk el mindent (Tudod: "Ne intézz el mindent! Tedd amit kell!").
Tudom, hogy ez nagyon nehéz lehet, de meg kell próbálni. Természetesen nem vaktában kell szelektálni a listánkat, azokat kell megtartani, melyek előrevisznek a hosszútávú alap céljaink megvalósításában. Amik nem ilyenek, azokat csak nagyon indokolt esetben vegyük fel a feladataink közé.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.

Miért adjuk fel az időgazdélkodást?

A fentieket olvasva teljesen magamra ismerek, azzal a kivétellel, hogy amikor összeomlik, nem dobom a kukába, hanem egy részét hagyom, hogy "magától megoldódjon" de az természetesen, később előjön és további problémát okoz. A rendszer felépítése fontos, és kivitelezhetó a tanfolyam útmutatása alapján, az hogy szokássá alakuljunk, no az már nehezebb falat. Itt van a kulcsa a dolognak, itt kell valahogy megoldani, hogy ne legyünk türelmetlenek, hogy ha késik az eredmény. Csak csinálni kell a napi rutint is feláll a rendszer. Szerintem ott kezdi elveszíteni mindenki a bizalmát a saját rendszerében, hogy nem jön azonnal eredmény, nem érzi magát jobban tőle azonnal és folyamatosan, és ekkor kezd kételkedni a dologban.

Üdv.
Ihogye

Lebénulok..

Nálam a következő szokott lenni:
1. összeszedem a listát, sok idővel kialakítom a rendszert és elkezdem csinálni..
2. Vezetem egy darabig, de sok időbe kerül, (mert valószínűleg nem jó a rendszer..)
3. Jön egy halom új feladat, amiknél több idő dokumentálni, mint megcsinálni, türelmetlen leszek, ezért inkább csinálom
4. Mivel nem vezettem, utólag már sok idő lenne pótolni, ezért meghal a dolog..

Persze látom hogy nem jó, és próbálok a rendszeremen változtatni, hogy átlátható, gyors és egyszerű legyen..

Most is van egy ötletem.. :-)

Sanyi

Igazad van

Tényleg gyűl a sok lista, már kiírtam cetlikre az egyes feladatokat, hogy könnyebb legyen csoportosítani. Úgy tűnik ez sem volt egy remek ötlet. Ugyanúgy nem haladok, pedig akarom ám nagyon!

A rendszer megtartása

Ez így nem mehet tovább! -fakadtam ki miután több határidőből kicsúsztam.
Örömmel vettem eme netes kezdeményezést. Előrevitt egy kicsit az életben. Előtte a kapott mail-eket és hagyományos leveleket elolvasva félretettem, mert érdekelt a benne lévő ajánlat, de akkor nem volt időm vele foglalkozni. Aztán mikor havonta rendet raktam a "papírjaim" között rádöbbentem, hogy lecsúsztam több jó üzletről, rendezvényről.
Kialakítottam a rendszeremet, hogy ilyen ne forduljon többet elő. Tartom magam hozzá. Bár a "sürgős ügyek" néha eltérítenek, de kitartok mellette. Azt mondják 21 napnak kell eltelnie, hogy az ember új szokást tudjon kialakítani. Ha megszakad újrakezdődik. Saját tapasztalatból tudom ez így igaz.
Ezért nem járok rendszeresen kocogni. Egy hétig megy, aztán közbejön valami sürgős dolog. Persze másnap is. Harmadnap meg mintha nem is lenne benne a napi programok közt a testedzés. Így va ez az időgazdálkodással is ha nem figyelünk.
A lényeg a kitartás. Rend = rendszer = rendszeresség. Ha rend van a dolgaink körül megnyugszunk és rend lesz a lelkünkben is.

G. Zoli

Talán ez a legnagyobb feladat

Köszönöm a bejegyzésedet!
Valóban így van minden, ahogy írtad. Valóban a legnehezebb a rendszer megtartása.

Én is ezt látom a tanfolyamot végzetteken, a környezetemben és nem tagadom, magamon is.
Könnyű lelkesedni egy témáért, egy ideig. Hosszútávon megtartani, már annál nehezebb.
Nagyon sok oka lehet ennek a dolognak, könyveket lehetne róla írni.

Azt hiszem az egyik legfontosabb dolog ezzel kapcsolatban a motiváció, ami viszont az alap értékrendünkből fakad. Persze sokan nincsenek tisztában vagy nem tisztázták le az alap értékeiket, így viszont a motiváció sem elég erős.

De tegyük fel a motivációval nincs baj. Még így is elkövethetünk olyan alapvető hibákat, ami kudarchoz vezet.
Az egyik ilyen tipikus hiba, hogy a nagy lelkesedésünkben azt gondoljuk, hogy most egyszerre meg tudjuk váltani a világot. Ez ritkán sikerül.
Ezért azt tanácsolom, hogy komolyabb szokásváltoztatásoknál vagy kialakításánál, egyszerre csak eggyel foglalkozzunk. Ezzel az egy dologgal addig kell foglalkozni (igen kell vele foglalkozni az elején!), amíg szokássá nem válik. Ez az adott dologtól és hozzáállásunktól függően különböző ideig tarthat, de mindenképpen hetekben kell gondolkodnunk.

Amíg egy szokás nem alakul ki tökéletesen, addig ne vágjunk bele egy másik komolyabb szokás kialakításába.

Azt hiszem ezek a dolgok nem csak az időgazdálkodásban érvényesek, hanem minden olyan témában, ami az életünk, életmódunk változását eredményezi.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről